Szinterezett por

A porszinterezés során a zöld tömörítő (préselt por rész) hőmérsékletét egy bizonyos szintre emeljük, és ezen a hőmérsékleten tartjuk meghatározott ideig.A szinterezési hőmérséklet általában a fémpor olvadáspontjának 70%-a és 90%-a között van.Ez kötési mechanizmusokat eredményez a tömörítőben egymáshoz préselt porszemcsék között.A zöld tömörítésen belüli kötés gyenge, és ennek a préselt, szinterezetlen alkatrésznek általában éppen elegendő szerkezeti integritása van ahhoz, hogy kezelni lehessen.A szinterezés során fellépő ragasztás nagymértékben megerősíti az alkatrészt.

A szinterezés során az egyes szemcseszerkezetek eltűnnek, és az anyag tömeggé képződik.A hagyományos szinterezés nem szünteti meg az alkatrész teljes porozitását, de tovább csökkenti a porozitást.Amellett, hogy csökken a térfogata, a szinterezés elszigetelheti az egymással összekapcsolt nyitott porozitás területeit a zöld tömörítésben.Ezek az elszigetelt területek zárt porozitássá válnak, mivel elzáródnak a külső környezettől.A szinterezés jellemző a porban lévő adalékanyagok elégetésére, amelyek a feldolgozás korábbi szakaszaihoz szükségesek voltak.A már nem szükséges összetevők, például kenőanyagok, kötőanyagok és flokkulálószerek eltávolítása elengedhetetlen a végtermék anyagának tisztaságának megőrzéséhez.A szinterezés az alkatrész anyagának szilárdságának és sűrűségének növelése mellett a hajlékonyságot, a hővezető képességet és az elektromos vezetőképességet is növeli.Zsugorodás lép fel a szinterezés során, de akkor számítják ki, amikor a gyártási folyamat tényezőit szabályozzák.

A szinterezés során kötést okozó mechanizmusok változatosak és összetettek.A kötés létrejöttének fő mechanizmusa a diffúzió, a mechanizmusok a gyártási folyamat tényezőitől és a por jellemzőitől függően változnak.A diffúzióval együtt fellépő egyéb mechanizmusok a képlékeny áramlás, az átkristályosodás, a szemcsenövekedés, a folyadékfázisú anyagszállítás és a gőzfázisú anyagszállítás.A különböző típusú kötések fizikai jellemzői eltérőek lehetnek.Az alábbiakban szemléltetjük a részecskekötést két különböző mechanizmussal.A diffúziós kötés csökkenti a részecskék közötti távolságot, csökkentve a helyet.A fázisanyag-transzport anyagot ad hozzá, miközben a részecskéket azonos távolságra tartja egymástól.

A szinterezés során a kötési mechanizmusok bonyolultak és különbözőek, azonban a részecskekötést előidéző ​​fő hajtóerő a kisebb felület miatti energiacsökkenés.A nagyobb felületű porok nagyobb hajtóerővel bírnak a kötés felé, és csökkentik ezt a potenciális energiát.

A szinterezés során különböző fémporok ötvözése is előfordul.A szinterezési hőmérsékletnek mindig alacsonyabbnak kell lennie, mint a por legalább egyik összetevőjének olvadási hőmérséklete.Egyes esetekben a szinterezési hőmérséklet az egyik anyag olvadáspontja felett van, de a másik olvadáspontja alatt van.Ezt folyadékfázisú szinterezésnek nevezik.A folyékony fázisú szintereléssel kiküszöbölhető a porozitás, és kiváló anyagtulajdonságokkal rendelkező alkatrészek állíthatók elő.